Telelést követően, minden tavasszal gyakori probléma a szárazföldi teknősök étvágytalansága. Előidézésében számtalan tényező szerepel, amelyek közül elsősorban tartástechnológiai hibák a legjelentősebbek, de számos betegség is okozhatja. A jelenséget összefoglalóan telelés utáni étvágytalanságnak (“Poszthibernációs anorexia” - PHA) nevezik.

A megfogalmazás valójában nem egy konkrét betegségre utal, hanem a telelés alatt / után kialakuló különböző problémák következményeként jelentkező étvágytalanságra. Gyakorlatilag erről beszélünk minden telelést követő koplalás esetén.

A betegség megértéséhez ismerni kell a teknősök telelésének folyamatát. A természetben a teknősök a számukra kedvezőtlen körülmények elől elvonulnak és úgynevezett téli álmot alszanak. Telelés során a teknősök életfolyamatai lelassulnak, így kevesebb energiát igényelnek az életbenmaradáshoz. Az ilyenkor szükséges tápanyagot valamint folyadékot a korábban felhalmozott tartalékaikból fedezik. A telelés végére a raktárak jelentős mennyiségben csökkenek, szélsőséges esetben ki is ürülhetnek. A teknősök betegségekkel szembeni ellenálló képessége így tavaszra csökken és szervezetük ekkor a legsérülékenyebb.

A telelést követő étvágytalanság kialakulásának leggyakoribb okai következők:

    Telelés alatti hiányosságok:

    Alacsony telelési hőmérséklet: Fagypont körüli hőmérsékleten kezdetben fagyási sérülések jelentkeznek. Leggyakrabban a szem sérülése alakul ki, aminek akár vakság is lehet a következménye. (Nulla Celsius fok alatti hőmérsékleten a teknősök megfagynak).

    Magas telelési hőmérséklet: nem kellően alacsony hőmérséklet szintén veszélyes a telelés során. Ilyenkor a teknős életfolyamatai, anyagcseréje nem lassul le kellő mértékben, ellenben étvágya nincs. A tartalékok így sokkal hamarabb kimerülnek, aminek káros hatásai sokszor a telelést követően jelentkeznek csak.

    Szükségesnél hosszabb ideig tartó telelés: Éghajlatunkon a tél rendszeresen hosszabb ideig tart mint a teknősök természetes élőhelyén. Az elhúzódó telelés alatt, hasonlóan az előző esethez, szintén elfogynak a teknős tartalékai.

    Kártevők: Ritkán előforduló gond lehet a különféle rágcsálók támadása (megrágás).
    Telelést követő problémák:

    A telelés végét követően a teknőst újra a számára ideális körülmények között szükséges tartani. Amennyiben ez eltér a faj számára szükségestől, úgy a teknős nem fog elkezdeni táplálkozni és előbb utóbb megbetegszik.

    Esetenként előfordul, hogy a teknős hamarabb felébred a telelésből, de ez észrevétlen marad. Ilyenkor szintén nem megfelelő viszonyok között kénytelen tartózkodni, ami betegségekhez vezet (alacsony tartási hőmérséklet, ivóvíz és táplálék hiánya, stb.).
    Egyéb háttérbetegségek, amelyek a telelés előtt is megvoltak, de tüneteket nem mutattak, lappanganak (bakteriális és vírusos betegségek, hiánybetegségek, szaporodásbiológiai problémák, stb.).


Ébredés után fontos a teknősöket megitatni. Itatás céljára legmegfelelőbb ha a teknőst egy lapos, langyos vízzel teli tálba helyezzük. Ebben akár 10-15 percet is eltölthetnek. (Lényeges szempont, hogy a fejét ki tudja emelni a vízből!).

 
Az előzőek figyelembe vételével az ébredést követően a legszükségesebb tennivalók a következők:

    a teknős számára ideális körülmények biztosítása (hőmérséklet!, megvilágítás, rejtekhelyek, stb.)
    a teknős megitatása (feladata a telelés alatti folyadékveszteség pótlása, ezenkívül a telelés során felszaporodott káros anyagok eltávolítását is elősegíti)

A telelésből felébredt teknősnek nagyjából egy héten belül el kell kezdenie táplálkozni. Ha ez nem történik meg annak két oka lehet: helytelen tartási körülmény vagy valamilyen betegség. Az utóbbi esetben minél hamarabb forduljunk hozzáértő állatorvoshoz!


haziallat.hu Dr. Géczy Csaba